Egy történet nem ér véget attól, hogy megváltozik a formája

(Fotókat a Galéria menüpontban találsz)

A Solandra az emlékek, kapcsolatok és érzések megőrzésének tere, ahol a láthatatlan mellett kézzelfogható emlék születik

történetem:

Az életemben mindig is különleges helyet foglaltak el az állatok. Tizenöt éven keresztül volt mellettem egy kis lélek, aki csendben végigkísérte a mindennapjaimat. A történetünk és az, amit utána éreztem mélyebbé és egyértelműbbé tette azt, hogy az alkotásban milyen irányba haladjak és hogyan bontakozzak ki. 

Az élet néha csendben megváltozik és elveszítünk számunkra fontos lelkeket. Időnként búcsút kell vennünk azoktól, akik közel állnak hozzánk. A gyász nem csak hiány, hanem egy mély kapcsolat lenyomata is. Vannak kapcsolatok, amelyek nem érnek véget, csak átalakulnak. Ezt az ürességet nem lehet pótolni, de együtt lehet vele élni.

A saját történetem vezetett el ahhoz az úthoz, ahol nem csak hangokban, hanem kézzel formálható módon is alkotok. Gyerekkorom óta rajzolok, akkoriban főleg élethű portrékat készítettem. Nagyon sok technikát megtanultam a kézművességben. Ezen a hosszú úton volt lehetőségem kreatívan kibontakozni, tanulni és inspirálódni. Az évek során megtanultam különböző technikákat a szobrászatban, dioráma és ékszerkészítésben. Anyagismeretre is szert tettem. Nagyon élvezem a folyamatban azt, ahogyan a különböző anyagok formát öltenek és találkoznak. Az alkotás egészen gyermekkorom óta lételemem.

A munkám során a grafikai tervezési ismereteimet is aktívan alkalmazom. Dolgozok 3D modelleken, amelyeket a Blender 3D modellező szoftverben készítek el. Így megvalósíthatom az elképzeléseimet digitálisan is. Ennek használatát hosszabb tanulási folyamat során sajátítottam el, beleértve a komplex munkafolyamatokat és a hatékony billentyűparancsok alkalmazását is.

3D modell készítése 

Minden egyes alkotást én magam terveztem a nulláról. Digitális precizitással tervezett belső vázra épülnek, amit kézzel felvitt, egyedi textúrájú ásványi bevonattal (szobrászati, modellező agyaggal) teszek masszívvá és időtállóvá.

Ez a bevonat természetes anyag, ami nem tartalmaz durva szintetikus műanyagokat vagy mérgező vegyi anyagokat. A finom részleteket kiegészíti az ólomüveg, nikkelmentes réz, illetve természetes elemek is, mint például: szárított virágok, kavicsok, ásványkövek (…)

Ezzel az alkotási folyamattal lehetőségem van arra, hogy alkotóként kifejezhessem önmagam.

 Gyermekkorom óta nagy érzékenységgel kapcsolódok az állatokhoz. Kislányként egy kismadarat mentettem, volt cicám és nyuszim. Mentettem szarka fiókát is.
Nagy hirtelenséggel 15 év után elveszítettem a kiskutyámat, (a gyász évének indult, mert szinte vele azonos időben a barátnőm is eltávozott).

Emlékül: Niki & Szkipi, együtt a felhők felett

 Szkipi: A kis Totyakos

 Így hívták a kutyusomat, aki hű társam volt tizenöt éven át. Volt vele egy közös "Totyakos világunk", ebbe a Birodalomba nem léphetett be akárki. Amikor elvesztettük őt, valami megváltozott bennem a gyász mellett az alkotói önkifejezésben is:
Az eddigieknél is mélyebbről kezdtem alkotni. Szerettem volna ezt a kis “ Szeretet Birodalmat” megépíteni neki, hogy méltó helyet teremthessek számára az elvesztése után is. 

Átéltem milyen az, amikor a fizikai kapcsolat megszűnik a társammal, ugyanakkor magamban hordozom azt a sok szeretetet és emléket, amit adtunk egymásnak. Ez a szeretet inspirál. A kiskedvenceink nem csak háziállatok, hanem családtagok, akikért bármit megtennénk! Szkipi nem csak egy kutya volt, hanem a társam. Ez a mély kapcsolódás és veszteség adott egy korábbinál is nagyobb célt az életemnek, amit hivatásomnak érzek: méltó helyet teremteni minden léleknek, aki elhagyta a földi létet. Egy olyan helyet, ami ezeknek a kis lelkeknek a saját pici kis “kertje”.

 Minden egyes alkotásba beleviszem azt a szeretetet, amit egy kisállattal megélünk nap, mint nap. Szeretném, ha az elvesztésük után is maradhatna egy különleges hely számukra.

Amikor elvesztettem a társam, elkezdtem berendezni egy külön kis polcot számára. Elhelyeztem mellé pici üveget, amibe időnként virágot tettem. Majd idővel azt vettem észre, hogy egyre többet terveztem és egyre többet gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnék neki egy olyan urnát készíteni, ami nem a gyászt közvetíti (mint a legtöbb hagyományos urna), hanem a boldog pillanatokat.

Kerestem, kutattam, de sehol nem találtam az elképzeléseimnek megfelelőt, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem én magam.

Az alapok:
Sok kegyeleti urna alapvető tulajdonsága a törékenység, mert a legtöbb kerámiából, égetett agyagból készül. Személy szerint engem zavart az urna túlságosan törékeny tulajdonsága. Ezért tervezőgrafikusként, 3D modellezőként és alkotóművészként szerettem volna megalkotni valami olyat, ami egy belső vázrendszerre épül és ellenállóbb, mint a kerámia.

Urna felépítése:

Megtervezem digitálisan a belső vázat, amit később magas minőségben 3D nyomtatok. Ha ezt a szerkezetet fizikai hatás (ütés) éri, a vázrendszer elnyeli az ütődés nagy részét. A külső réteg (modellező agyag) egy ütéstől maximum megrepedhet vagy lepattanhat (ami ráadásul javítható), de maga a tárgy soha nem fog ezer darabra robbanni és megsemmisülni a kerámiához képest. 

Az általam készített urnák teret adnak a kegyeleti tárgyak beköltöztetéséhez is, ha a kiskedvenced máshol nyugszik. A Solandra kinyitja kapuit azon gazdik számára, akik egy otthont, egy méltó emlékhelyet szeretnének állítani. A Solandra nem a halálról szól, hanem a szeretetről és a jelenlétről, amit otthonunkban megőrizhetünk.

A legtöbb hagyományos urna tömeggyártott, rideg és személytelen, gyakran csak a veszteség fájdalmára emlékeztet minket. Alkotóként mindig hiányoltam belőlük a történetet és a mélyebb mondanivalót. Ezért nem találtam én magam sem olyat, ami az elképzeléseimnek megfelelt volna. Nem szerettem volna, ha a búcsú tárgya nyomasztó érzéseket kelt, ezért egy teljesen új megközelítést választottam: rideg emlékhelyek helyett egy békés, új otthont teremtek a társamnak. Ekkor éreztem a hívást: miért ne készítsek többet? Miért ne adhatnám meg ezt másoknak is? Ezért elkezdtem naplózni a munkám. A gondolataim megállás nélkül a tervezés körül forognak a legeleje óta. Látom a formákat magamban, készítem a vázlatokat, felírok mindent, ami a gondolataimban cikázik, hogy aztán kifejezhessem azokat. Bár a gyász egy szomorú helyzet, mégis azt érzem, hogy adni szeretnék. Talan azért is, mert tudom milyen érzés elveszíteni a társunkat.

Ez a belső folyamat vezetett el egy teljesen új ötlethez: rájöttem, hogy a digitális tervezés mérnöki pontosságát (sok éves tapasztalatat és tudását), a kézi szobrászatot és a kézműves technikákat össze lehet, és össze kell kapcsolnom.

Számomra az alkotás nem a puszta dekorálásról szól. Amikor leülök alkotni, metaforákban és szimbólumokban gondolkodom. 

 Eleinte miniatűr házakat terveztem. Voltak köztük részletesen megtervezett kisállat házikók is. Tervezhettem volna építkezéshez diorámákat is, de a szívem mindig a kisállatok felé húzott. Sokszor megesett korábban, hogy elkezdtem egy digitális modellt megtervezni (például bútort) a vége mindig valami olyan lett, ami az állatokhoz köthető. Így elkezdtem teret adni ennek. Ahogy az idő telt és elvesztettem fontos lelkeket, ezekből a házakból formák lettek, a formákból urnák. Az urna tovább bővült és építettem köré egy világot. Nem csak egy urnát alkotok, hanem történetet: Lélekkerteket. 

Szeretnék egy olyan valós és egyben fájó problémára is megoldást találni, amit a hagyományos temetkezési vállalatok teljesen figyelmen kívül hagynak és ezt én magam is megtapasztaltam.

Sokat gondoltam azokra a gazdikra is, akik lakásban vagy albérletben élnek és nincs lehetőségük egy kertes otthon biztonságában, egy fa elültetésével emléket állítani a kedvencüknek. A költözések, a változó élethelyzetek sokszor megnehezítik, hogy állandó helyet találjunk a gyásznak.

Ezek az alkotások nem kötődnek egyetlen földrajzi helyhez vagy kerthez: mert ez önmagában egy kis kert. Egy kis emlék. Egy olyan békés menedék, amit bárhová magaddal vihetsz. Ha változik a világ körülötted, ha új helyre költözöl, ez a kis világ a pici fényeivel veled utazhat.

A kiskutyám urnájának elkészítése nem arról szólt, hogy nem tudom elengedni őt. Sokkal inkább arról, hogy az elvesztése után is megmaradt a szeretet és méltó helyet szerettem volna teremteni számára. Az alkotás lecsendesít. Segít újra kapcsolódni önmagamhoz.

Mindenki másképp emlékezik. Az itt látható alkotások azoknak szólnak, akik szeretnének kézzelfogható emléket őrizni egy szeretett kisállatról. Ha ez nem a Te utad, tiszteletben tartom és ugyanezt a tiszteletet kérem azok felé is, akik ilyen formában őrzik szeretett társuk emlékét. Mindenki maga érzi, hogy mi a legmegfelelőbb választás, így kérlek titeket tiszteljük egymás döntését.

Az alkotásokat nagy gondossággal és részletgazdagsággal készítem el, hogy harmonikus egészet alkossanak, amely méltó módon őrzi egy szeretett társ emlékét.

Én is ezt a szeretetteljes kötődést érzem alkotás közben. 

Szeretném, ha a Solandra nem csupán az alkotásaimról szólna. Ezért a Facebook-oldalamon rendszeresen osztok meg érdekes és értékes tartalmakat. Tudományos érdekességek, a természet csodái, inspiráló videók, különleges felfedezések és olyan témák várnak, amelyekből te is új ismereteket szerezhetsz, vagy egyszerűen csak rácsodálkozhatsz a világra.

,, Az emlékeket őrzöm, a szívembe zártam,
Örülök, hogy veletek ezt az utat bejártam! ''
(Felszállt egy angyal c. dal - részlet)

Szkipi: A kutyusom, akit olyan sokan szerettetek. 15 hosszú, boldog évig élt mellettem. Igazi egyéniség volt, mindig megnevettetett. Nem csak engem, a környezetemet is. (2011-2026)  
Fotó: Ágoston Róbert

Flórián, a mentett szarka, akit Budapest belvárosában, egy buszmegállóban találtam. Egy ideig velem volt, utána átadtam a gondozóinak. Végül sajnos nem sikerült megmenteni az életét. A képen látható törölközőt
 egy figyelmes járókelő adta nekem, hogy segíteni tudjon a spontán mentés közben. (2020)

Idefix (ejtsd: Idifix) az örökbefogadott kutyus. Egy tanyáról fogadtunk be, ahol állatokat mentettek. Itt kapta ezt a nem hétköznapi nevet az Asterix & Obelix meséből. Sok-sok kiskutya közt élt, így ezen a vidéki tanyán nem jutott neki igazi figyelem. Már szerető családban él, velünk.

,, Az emlékek megőrzése alapvető emberi szükségletünk, amely segít identitásunk formálásában,
a múltunkhoz való kapcsolódásban és szeretteink emlékének életben tartásában. "


Miért pont Solandra?

A Solandra egy éjszaka nyíló virág, ami a csendesebb, elmélyültebb pillanatokban bontakozik ki. Számomra ez különösen közeli, mert az ötletelés, az alkotáshoz vezető kreatív folyamat nálam is gyakran az esti, nyugodt órákhoz kapcsolódik. Ilyenkor születnek meg azok az ötletek, amik később formát öltenek.

Ahogyan a virágok is változnak és kinyílnak, majd átalakulnak, úgy formálódott meg bennem is ez az út. A virágok mindig is különleges szerepet töltenek be az életünkben. Jelen vannak az örömben, a szeretetben és a búcsú pillanataiban is. Egyszerre jelképezik az élet szépségét és annak mulandóságát. Szeretek a természetben járni, nagyon feltölt és inspirál. Szeretem a virágokat és az ásványköveket. Ezek számomra nem csak szépséget hordoznak, hanem jelentést is:
nyugalmat, kapcsolódást az élet körforgásához, az emlékekhez, érzésekhez, egymáshoz és önmagunkhoz.

Fotókat a munkafolyamatról a

 galéria

 menüpontban találsz

a Facebook oldalamon is tudsz hozzám kapcsolódni:

Facebook

[email protected]

AZ OLDALON TALÁLHATÓ TARTALOM JOGVÉDETT!
KERESKEDELMI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA SZIGORÚAN TILOS!
A SOLANDRA A ZENÉK ÉS FIZIKAI TÁRGYAK KERESKEDELMI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSÁT NEM ENGEDÉLYEZI!
Kereskedelmi felhasználásra vonatkozó igény esetén vedd fel velem a kapcsolatot emailben, hogy személyre szabott licencmegállapodást köthessünk.
Egyedi dalszövegekkel kapcsolatban keress az email-es elérhetőségemen.
[email protected]